Isten az agyban ###
May 22, 2019
Letölteni Isten az agyban ### könyv ingyen pdf, epub, mobi, rtf és docx
A női nem evolúciós megközelítése (A nő felemelkedése és tündöklése) után az isten-élmények állnak a tudományos gondolkodás középponjában."Nem a nyelv és az eszköz, hanem a hit különbözteti meg az embert az állattól. A könyv a hitmodult elemzi az epilepsziától a parajelenségeken át a stigmákig."
Mint előszavában utal rá, a hitszükséglet alapvető emberi hajtóerő, de
egyben a manipulálhatóság forrása is. A könyv első részében a vallásos
élmény és a halántéklebeny különös kapcsolatát mutatja be. Hogyan tért
meg Saul a damaszkuszi úton, s lett belőle Pál? Miféle isteni hangok
indították el Jean D’Arcot Franciaország felszabadítására? Miért oly
gyakori a szentek, vallásalapítók, hirtelen megtértek közt a
halántéklebeny epilepszia?
Az ember hitkereső lény, agyában előrehuzalozottan ott található a "hitmodul". A szerzőt nem foglalkoztatja, vajon a hitmodult Isten vagy az evolúció "építette-e be" az emberi agyba – szerinte ez eldönthetetlen világnézeti kérdés -, hanem a modern agykutatás új irányzatának, a neuroteológiának az eredményeire koncentrál. Mi történik az agyban az Istenélmény alatt és a meditatív állapotokban? Van-e ateista hitélmény? Mi a jelenlétérzés? Milyen a mesterségesen generált istenélmény? Hogyan befolyásolja a Föld mágneses tere hitünket és mindennapjainkat? Mi a közös a kábítószerélményben és az istenélményben? Milyen volt az ókori emberek istenhite? A hit és a jobbfélteke szoros kapcsolatából kiindulva Szendi napjaink számos izgalmas kérdését elemzi, úgymint a halálközeli élményeket, az UFO elraboltatási élményeket, a kísértetjárta kastélyok titkait, és más paranormális jelenségeket. A könyvet a stigmatizáció jelenségének elemzése zárja. Kiknél és hogyan jelennek meg Krisztus sebei? Szendi ismerteti a híres stigmatizáltak, mint Assisi Szent Ferenc, Sienai Szent Katalin, Gemma Galgani és Pio atya történetét, majd felvázolja a stigmák keletkezésének lehetséges tudományos magyarázatát. Csodák mindig voltak, és csodák mindig lesznek. A csodák olykor az emberben magában rejlenek.
Szendi Gábor
1954-ben születtem, vészterhes időkben, s családom azok közt
volt, akik nem jól jöttek ki a kádári konszolidációnak nevezett
bosszúhadjáratból. A családunk közös rögeszméje volt, hogy velünk nem lehet kiszúrni.
Így aztán végülis felnőttem, és programozó matematikusként máris azon törtem a
fejem, valójában mi is akarok lenni.
Végül úgy döntöttem, hogy elnyomott író
szeretnék lenni. Mint eddig életemben mindig, közbeszólt a szerencse, és
felvettek a MAFILM forgatókönyv iskolájába. Az iskola végeztével megint jött a
szerencse, és kikötöttem az akkori filmgyártás mindenki által utált
legprogesszívebb stúdiójában, a Társulás Stúdióban, amely szorgosan
munkálkodott a rendszer kikezdésén. Dramaturg-íróként dolgoztam, s már nem
akarom végleg kompromittálni a szerencsét, de találkoztam két nagyszerű
rendezővel, akiknek írtam három filmet (egy nagyjáték, két tv). Közben a stúdió
annyira belejött a rendszerbírálatba, hogy végül a Párt megszüntette, és én az
utcára kerültem. Pironkodva írom, de ez is szerencse volt. Pár évvel ezután
ugyanis a filmgyártás széthullott, de igazából én már kitoloncolásom előtt is
kezdtem unni a kontraszelektív környezetet. Akkoriban mindenki azt kérdezte,
miért rosszak a magyar filmek. Én tudtam. Ekkor régi hobbimból kifejlődött az
új szakmám, könyvkötő lettem.
Egy ilyen helyzetben nagy szerencse, hogy a
hobbim nem banáncímke gyűjtés volt. Részben antik könyveket kötöttem
antikváriumoknak, részben egyfajta földalatti kiadóként háború előtti
pszichológiai könyveket adtam ki. Aztán 32 évesen úgy döntöttem, én inkább
pszichológus szeretnék lenni. Akkoriban 15 embert vettek fel, s köztük lehettem
én is. Ekkoriban házasodtam, s az anatómia vizsgáról mentem az apás szülésre.
Kitűnővel végeztem el a pszichológus szakot, nagyon megbecsültem az élet adta
nagy lehetőséget. Aztán megint ez a szerencse. Még meg sem száradt a tinta a
diplomámon, már irigyelni való állásom lett. Csak pár órát kellett oktatni s
onnantól élhettem a tudománynak. Éltem is a lehetőséggel, rengeteg mindent
összeolvastam. Tanultam hipnózist, neurolingvisztikai programozást, majd
elvégeztem a klinikus szakpszichológus posztgraduális képzést. Aztán megint
kitoloncoltak. Nem akarom ismételni magam, megint szerencsém volt, mert már
kezdtem nagyon unni a körülöttem folyó áltudományt.
Nem vagyok tagja semmiféle
szakmai szervezetnek, szerintem be sem fogadnának. Egyetlen szervezetnek vagyok
büszke tagja: a Nemzetközi Napóleon Társaságnak. Van egy webszájtom, www.tenyek-tevhitek.hu. Ez a szabad
véleménynyilvánításom helye. És most jó sokáig szeretnék pszichológus és
szabadon gondolkodó ember lenni.
Isten az agyban ###
Szerző: SZENDI GÁBOR